Ritka Betegségek Kutató Központja

tervező

Hitró Enikő

építész konzulens:
Kovács Péter DLA

A választott telek szomszédságában egy „elfeledett” temető található. A helyiek által kolera temetőként emlegetett kegyeleti helyre a közútról alig észrevehető két főkapu maradványa, ill. egy kápolna rom emlékeztet. Utoljára 1915-ben, az I. világháború idején temetkeztek ezen a helyen, tehát temetőként már nem funkcionál. A helyi építési szabályzat emlékparkként jelöli, de ez a szerepe is feledésbe merült. Az utóbbi években helytörténeti aktivistáknak köszönhetően a területet a fáktól, cserjéktől megtisztították, így láthatóvá vált néhány sírkő is.

Könyvtári és levéltári kutatásaim során kiderült, hogy ezen a helyen az I. világháború idején egy katonai barakk kórház működött. Ez azért jött létre, mert a miskolci központi kórházak már nem tudták befogadni és ápolni a sebesülteket. A Miskolchoz legközelebb eső galíciai frontról kerültek ide a sebesült és a járványban szenvedő katonák. Dr. Pfiegler Imrének /Miskolc akkori főorvosa/ és áldozatkész munkatársainak köszönhetően több ezer magyar és idegen ajkú katonát sikerült megmenteni, de sokan – a háború szörnyűségeit túlélve - a járvánnyal (kolera, kiütéses tífusz) már nem tudtak megküzdeni. A felgyógyultak hálájuk jeléül építették a kápolnát, aminek ma már csak a kapuzata maradt fent. A kegyeleti park közel 1000 katona végső nyughelye.

További kutatásaim során az is kiderült, hogy Dr. Pfiegler Imre unokája, Dr. Pfiegler György, ma a Debreceni Egyetem Ritka Betegségek Tanszékének vezetője, aki kutatásaival és publikációival számos sikereket ért el az orvostudományban. Ez az apáról fiúra, generációról generációra öröklődő elhivatottság és elkötelezettség az orvostudomány és a betegek iránt vezetett arra, hogy diplomamunkámnak egy Ritka Betegségek Kutató Központját tervezzek.