Határmenti kitekintő és Tiszatúra 0 pont

Mesterségek Műhelye Tiszavasvári
2018-02-05
Ásványkutató Központ
2018-02-05
2015 - BSc

tervező

Tamás Béla


építész konzulens:
Kovács Péter DLA


Diplomamunkám témája kezdetben - akárcsak másoknak - nagyon sok fejtörést okozott. Voltak nagynak tűnő gondolatok, de a megfelelő választás ezeken túlmutatott. Olyat szerettem volna alkotni, ami a jelenben megold egy problémát, kezel egy nagyszerű helyszínt, elindít valamit, és nem utolsó sorban számomra is fontos és egyben izgalmas munkát biztosít.

Számos megoldatlan helyszínt találtam, de ezek közül csak egy volt olyan, amit gyerekkorom és talán a felmenő családtagjaim gyerekkora óta vár arra, hogy valaki foglalkozzon vele. A választott helyszín Magyarország egyik legkeletibb régiója Tiszabecs, határmenti község, szülőfalum. A települést a Tisza választja el Ukrajnától, ami a két ország természetes határvonalát is jelenti. Az építési terület Tiszabecs külterületén, a településtől északkeletre, az árvízvédelmi töltésekkel közbezárt ártérben helyezkedik el. Valamikori szabad strand területe. Ma kijelöletlen strandként használják a helyiek és az ide látogatók. Érintetlen természeti terület, mégis kellett valami, ami a sok nagyszerű funkciót összefogja. A választott területem az országhatárból adódó fontossága és a strandolás élménye mellett a hazai és nemzetközi turisták legkedveltebb sportja, a Nemzetközi Tisza Túra kiinduló állomása.

A helyszínt megtaláltam. Sokáig fogalmam sem volt róla, mit is tervezek ide. Olyan dolgot akartam, ami méltó utódja lehet a Tisza-parti, népi építkezéseknek. Itt nem a lakóházakra gondoltam, sokkal inkább a folyó közvetlen környezetébe épült, a víz hasznosításával kapcsolatos tárgyakra. Továbbá használja a helyet, a vizet, meghagyva a természet közelségét, érintetlenségét, ugyanakkor az embereknek támpontot ad, amit akár meg is nevezhetnek.

Az itt és a határ másik oldalán élők valaha egy országhoz tartoztak, és azóta is ismerik egymást, miért ne lehetne erősíteni ezt a kapcsolatot!? Kapcsolat, ez a gondolat indított el bennem valamit, valamit, amiből rajz lett. Ha már a sors úgy hozta, hogy a mi országunk gyorsabban fejlődik, mint a víz másik oldalán található, miért ne kezdeményezzünk mi? A fő épület épp úgy hajol a Tisza fölé, mint amikor egy régi baráttal újra találkozunk, és előre nyújtjuk a kezünket, ahhoz a bizonyos kézfogáshoz. A kezdet, a kinyújtott kéz, már megvolt, már csak szoborrá kellett önteni.



Tamás Béla diplomamunkája az építészfórumon