Ásványkutató Központ

tervező

Augusztinyi Fruzsina

építész konzulens:
Kovács Péter DLA

Diplomatémám helyszínének kiválasztását nagyban meghatározták a személyes tapasztalataim. Erdőbényét a rengeteg festői táj és a hangulatos zegzugos helyek teszik varázslatossá. A falu a Mulató-hegy lábainál található, amely az 1920-as években vált híressé az itt megnyitott Hubertus-kőfejtő révén, ahol hosszú ideig robbantásos bányászati technológiával és emberi erővel termeltek ki, nagyrészt út vagy házépítésre használt andezit és riolit anyagú köveket. A tervezési helyszínt a Mulató-hegy lábánál található kőfejtő régi homlokfala jelölte ki számomra. A kőfejtőből megmaradt falszakasz egy járművek által is megkerülhető hegynyúlványon áll, ez a Barna-máj hegyből maradt meg, melyet szintén ugyanígy bányásztak. A Mulató-hegy ölében a bányászati munkákból adódóan tengerszem alakult ki, melyet a '20-as években még folyamatosan szivattyúztak a bánya megközelíthetősége miatt.

A környéken egyébként számos ásványlelőhelyet regisztráltak, ezek közül a legfontosabbak az Aranyos-völgy, a Ligetmajor diatómaföldje, a Csipkés-árok, a Mogyorósok - ahol opál és hidrokvarcit feltárások is voltak. A területet a mai napig ásványkutatók járják, bár az egykori bányaterület magántulajdon és belépni csak engedéllyel lehet.

A Mulató-hegy híres volt ásvány- és kőzettani szempontból, hatalmas hólyagüregeiről, az itt felfedezett új ásványról: a mauritzitről és a bányászatról, amely nélkül ezen leletek sohasem kerültek volna felszínre. A tervezési terület sok szempontból érdekes tájban fekszik, így a koncepció megfogalmazása nem volt egyszerű. A helyet az elmúlt 10 évben többször is próbálták természetvédelmi területté nyilvánítani, egyelőre sikertelenül. Időszakonként működik a kőfejtés, ilyenkor rendre megjelennek az ásványkutatók a helyszínen, azonban a kitermelés mértéke csekély. A koncepcióm megfogalmazása során tehát feltételeztem, hogy a kőfejtés továbbra is működik.